I. Rész
Lizzie szemszögéből.
Csak a boltba ugrottam le, de azon a napon minden megváltozott. Akkor találkoztam vele! Most költöztek ide a családjával, pont a szomszédunkba, már nem egyszer láttam, de ma abban a boltban valami megváltozott. A szemembe nézett, nem szólt semmit csak nézett. De én a magam módján értetlenül megszólaltam, s butaságot kérdeztem:
- Van barátnőd? (Szabadkoztam, mentegetőztem, de ő csak mosolygott. ) Ne haragudj nem akartam a magán életedben vájkálni.! –mondtam.
– Semmi baj! Nem történt semmi. És a kérdésedre válaszolva, nincs barátnőm. – válaszolta.
Elpirultam, majd ezt kérdeztem:
- Megkérdezhetem, hogy hívnak?
– Jason Lewis, és téged?
- Lizzie Elsey.
- Nagyon örültem Lizzie, hogy megismertelek, de sajnos mennem kell. Majd még úgy is találkozunk, ebben biztos vagyok.
- Szia.
- Szia.
Nem tudom, hogy ez mi volt?! De nagyon furcsa és különös érzés kavarog bennem. Volt valami benne, ami nem hagy nyugodni. De mi lehet az? Az a szempár vagy a csoki színű haja, netalántán az izmos teste? Mindegyik, olyan furcsa és hihetetlen, hogy valaki ennyire tökéletes lenne.! Mintha maga a Herceg jött volna el és talán értem, de ennek az esélye 1:1 000 000. Jaj hol is jártam? Majd elfelejtettem tejet venni, de buta vagyok.
Hazafelé folyton ő járt az eszemben, nem tudtam másra gondolni, csak rá. Mi lehet ő? Egy démon? Nem az nem lehet, ahhoz túl szép és túl kedves. Egy angyal, igen egy angyal lehet. Szépsége, varázsa és kedvessége elragadott.
Haza értem, ilyen gyorsan még sose értem haza! Meglepő volt. Bementem a konyhába és leraktam a pultra a dolgokat. Utána rögtön felmentem a szobámba, kimentem a teraszra és néztem a velem szemben lévő házat, mivel oda költöztek Jasonék. Álltam és csak álltam, észre sem vettem, hogy velem szembe a teraszon szintén áll valaki. Jason volt! Csak nézett és én is néztem őt. Nem tudom mióta állhattunk, kint de egy ideje biztos, mert kezdet sötétedni. Kezdetem fáradt lenni és úgy döntöttem bemegyek és veszek egy nagy kádfürdőt, nagyon jól esett, majd a pihe-puha ágyamba bújtam és elaludtam.!
Másnap!
Vasárnapra virradt! Egy fura álmom volt, melyben ő volt a fő szereplő. Valami különös helyen jártam, egy hegytetőn, minden sima és csillogó volt. Mesébe illő.
Ki keltem az ágyból és bementem a fürdőszobába. Felöltöztem a kedvenc melegítőmbe és lementem reggelizni a többiekhez. Anya rántottát csinált sült sonkával isteni íze volt, majd megittam hozzá a szokásos kakaómat. Nagyon jól laktam.
- Köszönöm a reggelit anya, nagyon finom volt.
- Nincs mit máskor is kislányom.
- Anya már nem vagyok kislány.
- De nekem az vagy, mindig is az én kislányom maradsz.
Nem vitatkoztam vele, felálltam és összepakoltam a konyhába. Majd felmentem a szobámba, és amit mindig szoktam csinálni, írtam a naplómba. Bele írtam a tegnap összes eseményét.
Ma nem sok mindent csináltam otthon, inkább pihentem, de nem is bántam.
Este lett! Nem tudom miért, de megint kimentem a teraszra és csak álltam és álltam, de hírtelen begörcsölt a lábam és a földre estem. Akkor valaki ott termet mellet, Jason volt az.! Nem is tudtam, hogy mi folyik itt.
- Te hogy kerülsz ide? Előbb még nem voltál itt! Nem is láttalak…
- Sss!
Be fogta a számat és a szobámba vitt. Lefektetett az ágyra és leült mellém.
- Hogy kerültél oda?
- Én ott voltam veled, beszélgettünk!
- Nem, nem voltál ott.
- De igen ott voltam.
Hirtelen minden elkezdett homályosodni, elaludtam.
Hétfő!
700. Az órám csörgésére keltem. Elmentem felöltözni és meg mosakodni. Felvettem kedvenc farmer nadrágom és hozzá egy narancssárga csíkos felsőt. A hajamat gyorsan megfésültem és már rohantam a lovas táborba mivel kisegítőként dolgozok ott.! Ahogy kiléptem a házból ott állt előttem Jason.! És kérdezősködött.:
- Szia! Hova mész? Mehetek veled?
- Szia! Dolgozni megyek. Ha van, kedved nyugodtan gyere velem. –válaszoltam.
- És mit dolgozol?
- Kisegítő vagyok egy táborba, de ma vége a tábornak és kezdődik a suli sajnos.!
- Melyik iskolába jársz?
- A Lulea-i Gimnáziumba. De miért kérded?
- Én is abba a Gimnáziumba fogok járni. És hanyadikos leszel?
- 11.-es. Te?
- Én is. Lehet, hogy egy osztályba fogunk járni.
- Lehetséges.
Megérkeztünk a tábor helyszínéhez és én elfoglaltam a helyem. Lovagoltatok és oktatok. Jason csak nézett, míg én a gyerekekkel foglalkoztam. Nagyon szeretem a kis rosszcsontokat, de ez látszik is rajtam. Az egyik kislány, nem mert felülni a lóra így én felültem és az ölembe vettem. Majd szép lépésben haladtunk körbe-körbe a karámban. Leszálltam és egyedül próbálkozott, a biztonság kedvéért mentem vele jobban mondva vezettem a lovat, de nagyon ügyesen haladt a kislány. Sajnos 1500. A lovakat a helyükre kell vinni. Felültem az egyik lóra, akit úgy hívnak, hogy Vénusz. Indultam volna vissza a lovakkal, de hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Jason felült mögém.
- Miért ültél fel mögém?- kérdeztem tőle.
- Hogy ne egyedül menj vissza. – válaszolta.
Elindultunk visszafelé, az elején még csak lépésben mentünk, hogy a másik két ló követe minket és mikor már meggyőződtünk róla, hogy követnek, akkor vágtázni kezdtünk. Ahogy mentünk, hozzá simultam meleg testéhez és karjaiba voltam. Elpirultam! Majd megkérdeztem tőle a tegnapi esetett:
- Hogy kerültél oda tegnap a teraszomra?- faggattam.
- Nem voltam nálatok. Én tegnap egésznap a házunkba voltam és pakoltam. - mondta
- Nem az nem lehet. Hisz emlékszem rá, hogy megfogtál és felemeltél, s a szobámba vittél. – mondtam neki.
- Nem lehet, hogy az egészet csak álmodtad?- válaszolta.
Nem mondtam rá semmit, de én biztos voltam benne, hogy az nem álom volt.!
Egyszer csak megálltunk egy réten és leszállt a lóról, s leemelt engem is. Elővett a táskájából egy plédet és leterítette. Lefeküdtünk a plédre és csak hallgattunk. Nem szolt egyikünk sem. Egyszer csak rá nézetem és ő is rám.! A szemét kerestem és megtaláltam, eltűntem benne. Ő közelebb hajolt hozzám, de még mindig nem szólt semmit.! Alig volt köztünk pár cent, de hirtelen a lovag elkezdtek futni. Gyorsan elkaptam Vénuszt, felültem rá és a többi ló után mentem, addig persze ott maradt Jason. Megfogtam a lovakat és visszamentem Jeson-höz, majd felült mögém és elvittük a lovakat. Ahogy oda értünk a farmhoz bevittem a lovakat, lecsutakoltam őket és lenyergeltem. Majd elindultunk hazafelé. Nem mertem megszólalni, de ő sem és kezdtem elpirosodni, majd elájultam. A szememet nem bírtam kinyitni és beszélni se tudtam, de mindent jól hallottam. Mindent hallottam amit Jason mondott.:
- Lizzie ébredj fel, kérlek, nyisd ki a szemed.! Lizzie, Lizzie! Kérlek, nagyon fontos vagy nekem.!
Próbált magamhoz téríteni, de nem sikerült. De hirtelen megbírtam mozdítani a kezem és felemeltem. Az arcát kerestem és megtaláltam. Belebujt az arcával a tenyerembe, éreztem a melegséget, ami belőle jön. Kinyitottam a szemem és a tekintetem az övével találkozott. A szeme könnybe lábadva volt. Majd felsegített a földről és haza mentünk. Az ajtó előtt megálltunk, s azon kaptam magam, hogy az arcomra kaptam egy puszit tőle. Elpirultam! S ezt mondtam:
- Holnap az iskolában találkozunk.(Mivel holnap lesz az első tanítási nap). Szia.
- Szia.
Hamarosan folytatom…J
